Templom-külső

Templomunk története

A Szilágycsehi Református Templom a város főterének északkeleti oldalán álló impozáns épület. Egységes és puritán külső és belső képe jól sugalmazza gyülekezetünk évszázadokat meghatározó jelmondatát: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre!” (Zsolt 90,1)

Szentély-mennyezet

A templom építésének kezdete bizonytalan, a szentély boltozatának csomópontjain levő címerpajzsok egyikén az 1519. esztendő szerepel, mint a templom bővítésének évszáma. Ezeket a pajzsokat eredetileg a 15. sz. utolsó negyedére és a Jagelló-korra jellemző festett heraldikai ciklusok díszíthették, ezeket azonban a reformáció következtében eltávolították, lemeszelték, s utólag az épület javításaira utaló évszámok kerültek. A kétszakaszos boltozat zárókövei utalnak azonban az építtetők kilétére. Valószínűleg a templom építtetőinek a címerei kerültek a zárókövekre.

Szentély-mennyezet

A keleti részen levő körgyűrűs címer a bélteki Drágffy család címere: hold és nyíl, a holdsarló két oldalán egy-egy hatágú csillaggal; a boltozat nyugati részén a kusalyi Jakcs családé: egy liliomos koronából kinövő mancspár. A két címer jelenléte arra utal, hogy a 15. század folyamán Szilágycsehben a Kusalyi Jakcsok és a Bélteki Drágffyak szerepelnek birtokosként.

A Jakcs család címere

A Drágffy család címere

Ebben az időben épülhetett erre a helyre már egy egyhajós templom, amelyet a boltozat egyik csomópontján levő címerpajzson szereplő felirat (EXT 1519) szerint Drágffy János országbíró kibővített, felújított.

A Drágffyak őse Havasalföldről származott tekintélyes bojár családból, 1365-ben jött Erdély területére, Máramarosban kapott először területeket. 1390-as években Drág és testvére, Balk, székely ispáni tisztséget töltöttek be, ekkortájt szerezték főbb birtokaikat, a bélteki és kővári uradalmat. 1405-ben jelenik meg a falu “Chehy Hungaricalis” néven, mint annak a birtokadománynak a része, amelyet Zsigmond király ad Balk és Drág fiai számára, Kővár és tartozékainak részeként. Kiemelkedő képviselője a családnak Drágffy Bertalan, aki magas tisztségekre tesz szert Mátyás Király, majd I. Ulászló udvarában, megszerzi Mátyás király idejében, 1468-ban Szilágycseh számára az évi kétszeres vásártartási jogot, s ekkortól kezd a város népessége egyre inkább növekedni és mezővárosi rangra tenni szert. Ugyanakkor a 15. században megjelenik birtokosként a helységben a Jakcs család is. A két család élettörténete összefonódik, s talán erre utal a két címer jelenléte a templomban, az 1440-es évek elején Drágffy Miklós közép-szolnoki ispán feleségül veszi Jakcs Eufémiát. Egy másik feltételezés szerint a fiúk, Drágffy Bertalan, előbb pohárnoki mester, majd 1493-98 között erdélyi vajda, rendelte meg a két címert, s építette be az akkori templom boltozatába.

Főúri stallum a XVI. századból

Szintén a korábbi templomra utal az az ötüléses stallum, főúri pad, amely most szintén a szentélyben van, s amelynek oromzatát és háttámláját kettős-, hármas- és négyeskaréjok, illetve halhólyagok díszítik. A díszítés stílusa alapján a XV. század utolsó negyedében vagy az 1500-as évek elején készülhettek. A stallum háttámlái később ki lettek cserélve, 1764-ben egy Simonits Mihály nevű mester népies reneszánsz díszítésű támlákat készített, a rajta levő felirat: “Michael Simonits Ao Domini 1764“.

A régi harang

A templomnak két középkori harangját is ismerjük. Egy 1730. április 23-án kelt leltári bejegyzésből tudjuk, hogy volt a templomnak egy 1493-ból való harangja, melynek felirata: “O REX GLORIAE VENI CUM PACE“, azaz: “Ó, dicsőség király, jöjj békével!” Ez 1878-ban még meg volt, lehetséges, hogy az első világháborúban rekvirálták el, s ehelyett készíttették 1922-ben a ma is létező nagyharangot. A másik harag azonban, – amelyet a 15. sz. végén vagy a 16. sz. elején öntöttek -, ma is a toronyban szolgál, kisharangként, felirata gótikus betűkkel: “XUS REX VENIT IN PACE DEUS HOMO FACTUS EST“. („Krisztus király jön békességben, Isten emberré lett”) Ugyanez a felirata a zánkai harangnak 1524-ből, és a Balaton-felvidéken, Várvölgyön Szent Domokos tiszteletére a XIV. sz.-ban épült templom 1542-es datálású harangján is. Erről írják, hogy Magyarország második legöregebb, gótikus, ma is használt harangja. Ezeknek lehet kortársa a meglévő kisharang.

A régi harang

Kriptafedőlap a XVI. sz. elejéről

A jelenlegi templomhajó alatt kripta húzódik, melynek mindkét – a torony déli fala melletti, illetve a hajó főtengelyében levő – bejáratát befalazták 1905-ben. Ez utóbbi bejáratot fedte a Csehi Vajda István által 1501-ben vagy 1510-ben készíttetett címerdíszes vörösesmészkő kriptafedőlap, amely jelenleg a torony alatti előcsarnok északi falában áll. Az eredeti felirat még olvasható: “Hoc opus fecit fieri egregius dominus Stephanus Wayda de Chechy Anno. V…ea 1510 (vagy 1510)” Látható a lapon egy keresztnek a lenyomata, illetve az alján egy címer: koronából kiemelkedő medve, melynek a nyakát egy nyílvessző fúrja át, a Wayda család címere ez.

Reneszánsz papi ülőfülke

A szentély déli falában egy reneszánsz papi ülőfülke található, egyedi alkotás Erdélyben, a rajta levő motívumok az észak-itáliai, lombard reneszánsz hatását mutatják, a gyulafehérvári székesegyház Lázói-kápolnájának motívumrendszerével mutat rokonságot (Épült 1521-ben). Az ülőfülke két sarkában, a szegmentíves fülkezáródás fölött levő szárnyas angyalfőkön levő feliratok a megrendelőre és a készítés évére utalnak: I.D., M.D., Z.Z., F.F., azaz: IOHANNES DRÁGFFY 1522 FIERI FECIT.  A közöttük levő gerendapárkány kissé nehezen olvasható latin nyelvű felirata: FENERATUR DO[M]INO QVI MISERETVR PAVPERIS ET VICISITVDINE SVAREDET EI. Csodálatosan szép vezérige ez, melynek jelentése: „Az Úrnak ad kölcsön, aki megszánja a szegényt, és Ő megfizeti neki jótéteményét.” (Péld 19,17) Teljes összhangban van végrendeletének alábbi soraival: „Az espitályra nagy gondot viseljetek, az szegények benne meg ne éhezzenek. Az oláh falút, Gyűrűst és az erdődi kilencedet, vámot az espitálynak hagyom.

Reneszánsz papi ülőfülke

A sekrestyeajtó kerete

Drágffy János, Drágffy Bertalan fia, aki ekkortájt a főtárnokmesteri tisztet viselte, 1519-1522 körül jelentős felújításokat végezhetett az épületen. Benne bőkezű támogatóra talál a helység, 1523-ban adómentességet eszközöl ki a város számára II. Lajostól, majd két évre rá lakosainak vámmentes szabad közlekedését, s ettől kezdve sem királyi, sem egyházi dézsmát többé nem fizetnek. Az ülőfülke és az északi falban levő sekrestye bejárati kapujának stílusa arra utal, hogy Drágffy János ismerte és kedvelte a Mátyás királyi udvarában meghonosított új stílust, a reneszánszot, hatással lehettek rá római utazásainak élményei is. Uradalmainak egyházközségei a nagylelkű és meggyőződéses hívő patrónust tisztelhették benne. 1526. augusztus 27-én kelt végrendeletében az alábbiakat írja: „Hikófalvát és Mindszentben, Szakácsiban való részeimet, az erdődi dézsmát hagyom az erdődi plébánossághoz. Az misék az zsoltárok Erdődön, Béltökön meg ne fogyatkozzanak, úgymint az Szent Anna asszony miséje és az Concepti Mariae mindennap mondassanak, pénteken az Humilavit, szombaton az Egredimini el ne hagyattassék, az isteni szolgálatok meg ne alodjanak, mert az én lelkemnek üdvössége ezekből lészen.” De a szilágycsehi templomra is különös gondja volt, 1524-ben kelt végrendeletében 100 forintot hagy „az chehy zent egyhaznak” és 50 forintot „az chehy kapolnaba” készülő oltártáblára.

Gótikus templomtér

Emléktábla a szilágycsehi lelkészekkel

Drágffy János nevéhez fűződik tehát az a négyszakaszos, gótikus hajóból álló templomtér kialakítása, amely aztán mintegy három évszázadon át szolgált Isten dicsőségére és a szilágycsehi református hívek lelki otthonaként. A nyugati oldalon levő nagyméretű, csúcsíves kapu körte- és pálcatagos bélezete többrétegű, gyűrűs, hengeres lábazatról indul, orommezejének alsó élén három címerpajzs található, melyek eredetileg festettek lehettek. A nyolcszög öt oldalával záródó szentélyt kívülről támpillérek erősítik, falait négykaréjos és halhólyagos mérművekkel díszített ablakok törik át.

Drágffy János nevéhez fűződik tehát az a négyszakaszos, gótikus hajóból álló templomtér kialakítása, amely aztán mintegy három évszázadon át szolgált Isten dicsőségére és a szilágycsehi református hívek lelki otthonaként. A nyugati oldalon levő nagyméretű, csúcsíves kapu körte- és pálcatagos bélezete többrétegű, gyűrűs, hengeres lábazatról indul, orommezejének alsó élén három címerpajzs található, melyek eredetileg festettek lehettek. A nyolcszög öt oldalával záródó szentélyt kívülről támpillérek erősítik, falait négykaréjos és halhólyagos mérművekkel díszített ablakok törik át.

1526-ban a mohácsi csatában Drágffy János elesik, utána fia, Drágffy Gáspár, Kraszna és Középszolnok főispánja – örökli a várost. Az ő idejében terjedtek el a reformáció lutheri tanai a Szilágyságban. Drágffy és sógora, Perényi János ugocsai és máramarosi főispán együtt támogatták a hitújító prédikátorokat. Budai Ézsaiás debreceni teológiai tanár jegyezte fel a 19. században, hogy Drágffy Gáspár és buzgó felesége, Báthory Anna mindketten a „megtisztított tudomány prédikálóinak és követőinek valóságos ápolói” voltak, ennek köszönhetően minden bizonnyal a szilágysági uradalom lakosai is csatlakoztak a hitújításhoz. Petri Mór Bod Péter 19. századi szilágycsehi református lelkipásztorra hivatkozva azt írja, hogy Drágffy Gáspár „hallván az Isten beszédéből való tanításokat, elhagyja a római czeremóniás vallást és az Isten beszéde szerint való tiszta tudományhoz nagyon ragaszkodott vala 1530. esztendőben és tudós embereket híván magához, a maga városában, Óvárban, Csengeren, Újhelyen, Erdődön és más birtokában is hirdetteti vala Istennek beszédét és azokat a körűl való falukkal reformáltatta. A Szilágyságot is, a mely immár 1527. esztendőben Derecskei Demeter által reformáltatott vala, a sok üldöztetések ellen, valameddig élt, hatalmasan oltalmazta.” Így valószínű, hogy az 1530-as években a környékhez hasonlóan, Szilágycseh lakossága is átvette a reformátori tanokat, s a század második felében a környéken reformáló debreceni pap, Kálmáncsehi Sánta Márton és Méliusz Juhász Péter hatására a kálvini tanok is eljutottak ide, hisz 1567-ben a szilágysági esperességhez tartozó gyülekezetek is elfogadták a helvét tanokat.

Tény az, hogy a XVI. századból már három református lelkipásztor neve ismert: Székely Boldizsár – 1578, ő az egyházmegye első név szerint ismert esperese, Kisdobszai Dániel – 1581, Bánffyhunyadi Mogyoró Benedek, 1595-1598, akit szilágycsehi lelkészként választanak a tiszántúli református egyház szuperintendensévé, s talán ennek is köszönhetően 1599-ben református közzsinatot tartanak Szilágycsehben.

Gótikus templomtér

Emléktábla a szilágycsehi lelkészekkel

Gyulaffy címer

Széchy Kata címere

Emléktábla a torony építéséről

1601-ben Basta generális hadai feldúlják a várost, leég a templom tetőzete, erre utal a címerpajzson levő felirat: COMB 1601 (COMBUSTUM 1601), amit majd csak 1604-ben állítanak helyre: RESTA 1604.

                A vár és a város a XVI. század második felében Drágffy Gáspár özvegye, Báthory Anna révén Báthory Györgyhöz kerül, majd ennek felségárulása után 1569-ben a magyarországi várkapitányból erdélyi tanácsúrrá lett Rátóti Gyulaffy László kapja adományba János Zsigmond fejedelemtől. Tőle fia örökli, majd ennek özvegyét, Széchy Katát feleségül vevő Prépostváry Zsigmond. A torony alsó szintjei az ő bőkezűségükből épültek 1614-ben, Kádas János és Varga Bálint főbírók idejében. A torony építésének Széchy-címeres emléktábláján az alábbi latin nyelvű szöveg olvasható: SPECTABILIS ET MAGNIFICI D.O. SIGISMUNDI PRAEPOSTVARI SPECTABILE ET MAGNIFICA PIAQ CONIVX CATHARINA DE ZECZI FECIT 1614. Két támpillér erősíti és három erőteljes párkány, illetve az óraíves koronázópárkány osztja négy szintre. 1869-ig fiatornyos sisak fedte, a barokkos bádogsisakot ekkor kapta, 1957-ben átépítik a torony faszerkezetét, teljes egészében felújítják a bádogozást rajta.

Karzattábla 1845-ből

A szentély zárókövein levő feliratok szerint jelentős felújítások történtek 1702-ben, majd 1751-ben, utóbbi az egykor a szentélyben olvasható felirat szerint gróf Marosnémeti Gyulai István kamarás költségén. A déli mellékhajót 1801-ben építették, amikor a hajó déli részét részben lebontották. Az ide 1845-ben épült karzat mellvédtábláiból még egy eredeti darab megvan.

Szószék és orgona

1806-ban készül a tizenkétszögű alaprajzú klasszicista szószék, valószínűleg vele egyidőben készült a szószékkorona is. A templom hajójának nyugati végében több alkalommal is építettek karzatot, 1572-ben, 1772-ben és 1905-ben. Ide helyezik szintén 1806-ban a templom első orgonáját is, melynek helyébe 1896-ban egy 12 regiszteres orgonát építtetnek Szalay Gyula műorgona-építő székesfehérvári műhelyében.

Szószék és orgona

Úrasztala 1905-ből

1904-ben a hívek eldöntik a templom további bővítését, mert akkorra szűkössé vált, ezért részben lebontják a templom északi falát, és 1905-ben egy új mellékhajót építenek, a templom hosszanti tengelyére szimmetrikusan a déli mellékhajóval. A hajó és a bővítmények terei fölé csehsüveg boltozatot építettek. Így nyernek egy olyan egységes belső teret, amelyben a négy sarok falpilléreit vállpárkányok zárják, s erről indulnak a közel egyforma, négyzetes alaprajzú tereket elválasztó hevederívek, amelyek a csehsüveg boltozatot tartják. Ezen átalakítás során módosítják a templom tetőszerkezetét, az előzőnél egy sokkal kisebb, mintegy 30 fokos dőlésszögű tetőszerkezettel fedik a templomot, amelyet bádoggal vonnak be. A század előn készültek az eklektikus padozatmellvédek és az Úrasztala is, a karzat a szentély részbe és az északi oldalhajóba.

Felújított templombelső

A templombelső utolsó felújítására 2004-2006 között került sor. Ezt a helyreállítást halaszthatatlanná tette, hogy az északi térbővítmény fölött levő boltozat repedezni kezdett, ami az épület részleges összeomlásával fenyegetett. a fedélszéket megerősítették, a boltozatokat a párkány magasságában összefogták. A tartószerkezeti munkánkon túl további fontos beavatkozások történtek. Az erősen cementes külső lábazati és belső vakolatokat eltávolították, s mészhabarccsal váltották fel, homlokzatokat felújították az épület körül pedig drénrendszer készült. Fontos lépésnek számít, hogy a szentélyből kibontották a 20. század elején készült karzatot, így e gótikus térrész ismét teljes egészében feltárulhat.

Felújított templombelső

A padozat cementlapjait téglaburkolatra cserélték, a padokat részben újragyártották, fel lett újítva a szószék is. 2014-ben egy új, kovácsoltvas csillár került a templomban, illetve a karzatok alatti megvilágítást is modern, led-panelles világítótestekre cserélték.

Áttekintve templomunk félévezredes történetét, egy bibliai jelenet jutott eszembe: „Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sámuel 7,12)

Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsőség!

 

Fotók: Magyari Hunor és Szánthó Tünde

Felhasznált irodalom:

  1. S.Sebestyén József, szerk.: Közös tér – közös örökség. A Kárpát-medence megújuló épített öröksége, NKA Könyvkiadás Kollégiuma, Budapest, 2013., 147-148.o.
  2. Emődi Tamás: Szilágycseh – Református templom, Erdélyi műemlékek 21., Utilitas Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996., 1-11.o.
  3. Szilágysági magyarok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1999., 574-576.o.
  4. Nagy Attila: Szilágycseh rövid története, I. fokozati vizsgadolgozat, 54-58.,66-69.o.
  5. Emődi Tamás: Studiu istoric – Biserica reformată din Cehu Silvaniei, – Templomfelújítási dokumentáció, 2017., 1-21.o.
  6. Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája (I-VI), Budapest, 1901-1904, I. kötet, 534-536.o.
  7. Pogány Frigyes (1973): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
  8. Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance, Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1943, 286.o.

http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=896, utoljára megnyitva 2019. szeptember 13-án

  1. http://www.szentsebestyenorgona.hu/szalay-orgonak.htm, utoljára megnyitva 2019. szeptember 12-én.